Videóhoz - mese

**Male Spoken Narration** Hol volt,hol nem volt... Élt valahol a világban egy fiú és egy leány. Az égiek véletlennek tűnő akaratából egymásra találtak egy varázslatos éjszakán. S mivel a mondás pedig úgytartja véletlenek márpedig nincsenek. Ezért e mesebeli történetről úgyhírlik, előre megírták az istenek. Ennek így kellett történnie. [Duet – Verse 1] Reggel óta zsong a szívünk, készül minden szorgos kéz, Lili-terem díszben áll már, színes kertje a fényben táncot jár. Halkan szól a harmonika, mellé hegedű nevet, Klarinét is közénk suttog: „Ma két szív egybe kel” [Duet – Pre-Chorus] Érkezik a sok szerettünk, család, jóbarát, Mosolyukban ott a hála, bennünk lüktet a világ. [Male Voice – Verse 2] Ott a kertben, a ceremónián, csendben állok, izgatott a szívem rég, Először látlak fehérben, eláll a lélegzetem is még... Lépteidre fény ragyog rám, mintha szárnyam nőne most, Szemedben a jövőnk ígér új napot és csillagot. [Female Voice – Verse 3] Ahogy nézel, megáll bennem egy pillanatra a világ, Minden álmom benned él már, minden vágyam hazatalált. Körülöttünk szeretetből szőtték ezt a szép napot, Csendben őrzöm a szívemben ezt a boldog pillanatot. [Duet – Pre-Chorus 2] Tünde hangja, mint egy álom, mesél rólunk szép szavakat, Kéz a kézben összeforrunk, bennünk lüktet a pillanat. [Duet – Chorus 2] Kiskunlac háza, csodás ez a nap, Kettőezerhuszonhét június tizenkettő, szívünkben marad. Adri és Gabó, közös „igen”-t ad, Egy rövid kis szóval új világ fakad. Hitvesi csók, tapsvihar száll, Boldog szívek ünneplik, hogy egymásra talált. Hála ezért a csodáért, mely valóra vált. Köszönet a sorsnak, hogy egymásnak szánt. [Instrumental – Monti csárdás hangulat] (Harmonika, hegedű, klarinét játéka – csárdás ritmussal, képzeletben táncos kivonulás) [Duet – Verse 4] Monti csárdás szól és szállnak a szirmok fénylő ég alatt, Kézen fogva lépünk együtt, szívünk ír új dallamot. Pezsgőt bont a sok szerettünk, cseng a „gratulálunk” szó, Vidám kacaj, ölelésben válik valósággá a jó. [Male Voice – Verse 5] Vacsora előtt szívből szólnak megható beszédek még, Minden szóban ott ragyog egy régi szép emlék. Asztalukon karikatúra és egy levél várja őket, Köszönetül, hogy velünk ünnepelnek. [Female Voice – Verse 6] Felcsendül a közös dalunk, szívünk együtt dobban már, Nyitótáncunk minden lépését szeretet öleli át. Majd Laszli Attiláék zenélnek, indul végre a mulatság, Kicsi, nagy is táncra perdül, felvirrad a boldogság. [Duet – Chorus 3] Veletek őrizzük ezt a csodás napot, Szívünkben él majd minden mosolyotok. Bármerre sodor minket az élet útja már, Ez a nap emléke örökre a miénk már. **Male Spoken Narration** Véletlenek nem léteznek. Csodák pedig vannak. Boldogan élnek,amíg meg nem halnak.