bvcvb

Verze A hideg kávé mellett ülök, a telefon kijelzője néma Te vagy az agyamban az egyetlen, örök és fájó téma Nem tudom, hány óra van, az időnek már nincs értéke A mi közös mesénknek is túl korán jött el a vége Emlékszem a szemedre, ahogy csillogott a nyári éjben Mikor azt ígértem neked, hogy nem hagylak el a mélyben De a szavak könnyen jöttek, a tettek meg elmaradtak A makacs, büszke napok végül mindent romba csaptak Most itt vagyok egyedül, és a saját hibáimat számolom Az arcodat a sötét szoba falára újra felvázolom Túl későn jöttem rá, hogy mit jelentettél nekem valójában Hogy te voltál az egyetlen fix pont ebben a nagy világban A kabátod még mindig a fogason lóg az előszobában Minden apró tárgyad itt maradt ebben a néma házban Bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét egy percre Hogy elmondjam, szeretlek, és rácsapjak a sietős percre [Refrén] Hiányzol minden percben, mikor a nap az égről lebukik A fájdalom a lelkemben újra és újra felbukkan, megnyúlik Késő bánat, tudom jól, de a szívem nem felejt el téged Te voltál a kezdetem, és veled jött el a végzet Verze Az utcákat járom, hátha szembejössz velem a tömegben De csak idegen arcokat látok ebben a szürke ködben Minden sarkon eszembe jut egy régi, közös történet A fagyizó, a mozi, és a sok apró, bolondos ígéret Hogy találtál valaki mást, az a legrosszabb rémálmom Hogy másnak adod azt a mosolyt, amit én úgy imádom Összetöröm a dolgokat, ha a düh és a bánat elönt Nem maradt más belőlem, csak egy lélek, ami elszökött Sajnálom, hogy nem voltam ott, amikor a legjobban kellett Hogy a haverokat választottam a meleg, biztonságos ágyad mellett Eljátszottam a bizalmad, amit olyan nehezen építettél Pedig te a jég hátán is mindig csak értem éltél Nézem az üzeneteket, amiket régen küldtél nekem Könnyes szemmel olvasom, és remeg a két kezem A büszkeség egy börtön, aminek én lettem a foglyai És a te hiányod lettek a legnehezebb súlyai. [Refrén] Hiányzol minden percben, mikor a nap az égről lebukik A fájdalom a lelkemben újra és újra felbukkan, megnyúlik Késő bánat, tudom jól, de a szívem nem felejt el téged Te voltál a kezdetem, és veled jött el a végzet Verze Ez a harmadik verze a valóság, amivel szembe kell néznem Hogy elrontottam mindent, és nincs mit szépítenem az egészen Ha boldog vagy nélkülem, akkor megpróbállak elengedni Még ha a szívem meg is szakad, és nem foglak tudni elfeledni Köszönöm azt a sok évet, amit nekem adtál önzetlenül A sötét lelkem a te fényedben mindig újjá szült Remélem, hogy az új srác jobban vigyáz majd rád, mint én Hogy nem hagyja, hogy könnyek gyűljenek a szemed ívén Én maradok a zenénél, ez az egyetlen hűséges társam Ebbe írom bele a könnyeim, ebben a bezárt házban Ez a 16 sor a búcsúm, amit élőszóban nem tudtam elmondani Mert a torkomban ragadt a szó, nem bírtam megszólalni Legyen szép az életed, találd meg a békédet végleg Én meg itt maradok a múltban, ahol még éltem veled A zene lassan elhalkul, a gitár húrja elpattan végül A szerelmes, bánatos srác a sötétben végleg elül